Sokan azt gondolják, hogy ősszel a Balatonon nem lehet csinálni semmit. Tény, hogy a kikapcsolódási lehetőségek köre szűkül ilyenkor, viszont kirándulni is egyszerűbb, a ritkább forgalom miatt.

A veszprémi viadukt alatt, az állatkert bejáratánál pózol a francia Jaguar

Ezen felbuzdulva jártam be a Balatont szeptemberben, méghozzá egy 21 éves Peugeot 406-ossal. A veszprémi Peugeot kereskedésben az értékesítő barátomtól kértem el az amúgy csereautóként szolgáló sötétkék 1.8-as oroszlánt, mert tudtam, hogy ezzel az autóval lehet élvezni a vezetést.

Francia autó, magyar riviérán – tudományos kísérletek bizonyítják, hogy minden autó megszépül, ha Tihanyban fotózzák

Amikor először látta meg kollégám felesége, odaszólt férjének: „Nézd, egy Jaguar!” mire ő nevetve felvilágosította, hogy az egy Peugeot, de végülis mind a kettőnek macska van az elején.

Ez a hajó legalább annyi idős lehet, mint a 406

Az autóval több mint 1000 kilométert tettem meg az egy hónap alatt, ami ugyan nem sok, viszont ha figyelembe vesszük, hogy a 406-os lassan 10 éve kizárólag városban van használva, és túl van a 250 ezredik kilométerén, nagyon szép teljesítmény ennyit megtenni probléma nélkül. A motor száraz, sehol egy olajfolt, és vastagon ül rajta a por, ami annak a jele, hogy jó ideje nem kellett hozzányúlni. A francia autókkal szemben gyakoriak az előítéletek – talán jogosan – de ez a 406 elpusztíthatatlannak tűnik. Az 1.8-as benzinmotor szépen, és mélyről húz, ahogy az a régi PSA motoroknál szokás. A 90-es tempót a Balatoni utakon zajmentesen, és olyan nyugtató, kényelmes módon lehet vele hosszasan fenntartani, hogy egyszerűen nem is akarunk gyorsabban menni. A futómű pedig ideális a kanyargós, hibás magyar utakra – alig lehet észrevenni vele a kisebb kátyúkat. Azt mondanom sem kell, hogy rozsdának semmi nyoma, hiszen a franciák ebben nagyon jók voltak mindig.

Sportosnak nem mondható az autó, de nem is arra tervezték. Habár a Taxi filmekben Samy Naceri fehér 406-osa a 3 ezres motorral más képet mutat, valójában ez egy kényelmes utazó, családi autó. Rengetegen akarnak versenyezni vele, ha egy TDI Audis meglátja, azonnal gyárkémény üzemmódba kapcsol, és megpróbálja lenyomni.

A kötelező naplementés fotó Balatonakarattyán

Megjártuk párommal vele a Balaton szinte minden kisvárosát és falvát, kompoztunk, meglátogattuk a Móri bornapokat, a szigligeti várat, Balatonföldváron vitorláztunk, és természetesen megcsináltuk a kötelező fotókat a balatonakarattyai parton… sorolhatnám még. Utolsó küldetése pedig az alsóörsi Palacsintafesztivál volt.

Szigligeten található az ország egyik, ha nem a legszebb vára

Az autót sokan megnézték, sötétkék színével és kortalan formájával kitűnik a tömegből, nem éppen egy átlagos autó hatását kelti. A kompra várakozván egy úr odajött hozzánk, hogy ha eladó, megvenné – ezen még mindig meg vagyunk döbbenve, bár lehet hogy csak poénkodni próbált, mert látta hogy folyamatosan fotózzuk az autót.

Kitűnik a tömegből, 21 év után még szép a fényezés

Kellemes egy hónapot töltöttünk együtt a 406-ossal, már-már én is elgondolkoztam rajta, hogy megveszem magamnak, hétvégi hobbiautónak, annyira megszerettem. És nemsokára youngtimernek nevezhetném, hiszen 21 éves lett idén. Viszont a kereskedés nem szándékozik eladni, mert ők is szeretik. Nekem hiányozni fog. Nagy élményt nyújtott nekem és kollégámnak, hogy 1 hónapon át kalandozhattunk vele a gyönyörű Balatoni utakon. Azt hiszem, ezzel szokást teremtettem nálunk: ősszel autózni a Balaton körül egy jó hétvégi program!

Mi az első tanács, amit kapunk, ha használtautót készülünk venni?

„Csak franciát ne”.

Gondoljunk csak bele – megbíznánk egy 21 éves francia autóban? Ugye, hogy nem. Pedig Veszprémben egy egész márkaszerviz érzékenyült el, amikor elvitték a kedvenc 406-osukat utolsó útjai egyikére.

Szokatlan akcióba kezdett ugyanis a Veszprémi Peugeot kereskedés: egy 21 éves Peugeot 406-ost hadrendbe állítottak, és hobbiautót faragtak belőle. Megkapott mindent az autó; olaj, szíjak, fékbetétek, szűrők… és elindultak vele kirándulni. Ők megbíznak a régi Pözsókban, sokkal inkább, mint a közkedvelt német prémium márkákban.

Nem ritka manapság, hogy a gyártók maguk is hajdani legendás modelljeik hírnevéből merítenek, hiszen ki ne lenne büszke egy népszerű, különösen jól sikerült típusra. A 406 pedig a késői kilencvenes évek egyik, ha nem a legjobban sikerült középkategóriás francia autója. Ráadásul egy egész generáció nőtt fel a Taxi filmek fehér, Lancer EVO-kat és AMG Merciket alázó Peugeot-ján.

A szalon egyik értékesítője elmondta, hogy az autó már 10 éve jóformán csak áll a garázsban, féltve őrzik, és csak akkor veszik elő, ha nagyon muszáj. Amolyan kabala-autója ez a 406-os a szerviznek. Idén nyáron viszont úgy döntöttek, hogy amint kiürülnek az utak a szeptemberi ősz beköszöntével, előveszik a legendás Pözsót, és bejárják vele a Balatont.

A Balaton ősszel ugyanis gyönyörű, egészen más hangulata van, mint a nyári csúcsszezonnak. Ilyenkor lehet igazán a nyugalmat, csendet és kikapcsolódást élvezni, akár csak egy padon üldögélve a víz mellett. Egy 21 éves, kincsként féltett 406 pedig megadja a kirándulásnak azt a romantikáját, hogy egy ma már ritkának számító, végtelenül kényelmes és stílusos autóval vezethetünk végig a víz mellett; francia autóval, magyar riviérán.

A hétvégi autózás, kirándulás pedig egy értelmes és kulturált módja az idő eltöltésének, különösen, ha szeretjük is az autót, amiben ülünk.

A szokatlan akcióról a csapat facebook bejegyzéseiben olvashattok.

Még 2015-ben történt, hogy az akkori főnököm elküldött Sárvárra, hogy az elektromos töltőállomásról hozzam el a Nissan Leaf-et, és vigyem le Balatonfüredre, ahol szintén található töltő, egy szálloda parkolójában.

A történet hangulatát kitűnően megalapozza, hogy december leghidegebb napján találta ki a főnök, hogy neki Füreden kell a tesztautó,  és azonnal. Én éppen Veszprémben voltam, már este 6 óra volt, amikor Norbi barátom felhívott, hogy megyünk Sárvárra, már itt van Veszprémben és akármit is csinálok, hagyjam abba, mert dolgunk van.

Így indultunk el megközelítőleg fél 7-kor Veszprémből, busszal, csak hogy az amúgy is tragikomikus kalandunk jól induljon.

Persze 628-szor át kellett szállni, mire eljutottunk a végtelennek tűnő pályaudvarokon ácsorgás és fagyoskodás után Sárvárig, ahol fogadott minket a fekete Levél. Ekkor már erősen 9 óra volt, a hőmérséklet pedig még erősebben mínuszban, csontig hatoló fagyos széllel . Öltözetünk a legkevésbé sem volt alkalmas az ilyen időben való csatangoláshoz, nekem azért mert nem gondoltam hogy este 9-10 körül még Sárváron fogok egy elektromos autót keresni, Norbinak pedig azért, mert egyszerűen balfasz.

Levettük az autót a töltőről, beültünk, majd vegyes érzelmekkel konstatáltuk, hogy az autó kijelzője szerint 136 kilométert képes megtenni. Sárvártól Balatonfüred 105 kilométerre van, tehát necces hogy odaérünk-e, tekintve hogy a becsült érték jóval több, mint a valós, pláne ilyen hidegben.

- Te, ne kapcsoljuk be a fűtést, akkor nem merül annyira! – Gondoltam, ami utólag nem tudom, hogy jó ötlet volt-e, ugyanis pár kilométer után már úgy éreztem, hogy odafagytak az ujjaim az egyébként kellemes tapintású kormányhoz.

Megkezdtük hát utunkat, amely – akkor még nem sejtettem – igen csak szkeptikussá tett az elektromos autókat illetően.

Maga a vezetés katasztrofális élmény volt, nem csak az irdatlan hideg, hanem a Leaf fényszórói miatt is; olyan gyengén világított a reflektor a decemberi fagyos éjszakában, hogy rendszeresen elfelejtettem lekapcsolni amikor szemből jött valaki, mert nem látszott, hogy fel van kapcsolva. A szélvédő pedig vadul párásodott, hiszen zseniális ötletemből fakadóan nem mertünk fűteni és keringetni a levegőt, nehogy lemerüljön a tesztautó az út szélén. Így aztán csak időnként fújattunk a szélvédőre, vagy lehúztuk az ablakot (mínusz 10 körüli hőmérsékletnél, okos!) de fűteni, azt még akkor sem, ha maga Elon Musk ült volna mellettem.

 A kilométerek vészesen fogytak a becsült értékből, jóval gyorsabban mint amire számítottunk. Éppen hogy elértük Herendet, amikor már csak 5 kilométer maradt az autóban. És csak hogy tovább rontsuk az amúgy is botrányos helyzetünket, Isten tudja hogyan, feltévedtünk egy felüljáróra, ahonnan mire lekeveredtünk, már csak 2 (!) kilométert írt a kijelző. Én kettes voltam matekból, Norbi pedig a talpára ragasztott puskával ment át az érettségin, de azért ki tudtuk számolni, hogy ha Sárvártól Herend 75 kilométerre van, akkor nem kellett volna lemerülnie a négykerekű Levélnek, hiszen indulásunkkor még 136 volt a becsült hatótáv. Mindezt úgy, hogy még a fűtést sem mertünk bekapcsolni a Sztálingrádi hidegben.

- Ebből baj lesz – Fogalmazódott meg bennem a rendkívül mélyenszántó gondolat.  Szerencsére Norbi barátom ura volt a helyzetnek, és gyorsan megnézte Google térképen (már az autó navigációs rendszerét sem mertük nyomkodni, nehogy jobban merüljön), hol van egy benzinkút (igen, benzinkutat kerestünk elektromos autóval).

Valami magasabb-rendű egzisztencia a mi megmentésünkre éppen Herendre teremtett egy kutat, így talán addig elgurul az elektromos Fekete Gyöngy,  ha esetleg nem, rádugjuk a Norbi powerbankjára – poénkodtunk.

Végül kibírta a kútig, ahová teljesen átfagyva, szó szerint dideregve, remegve érkeztünk meg, enyhe kétségbeesést tükröző, ám de megmeneküléstől csillogó tekintettel. Ekkor már elmúlt éjfél.

A benzinkút önműködő ajtaján betoppantunk, a fiatal szőke pénztáros csaj, és a középkorú mosolygós kútkezelő srác beszélgetésüket félbeszakítva,  kissé megdöbbenve, mereven néztek ránk.  Hiszen úgy festettünk, mintha egyenesen a Don-kanyarból érkeztünk volna. A kínos szituációt csak tetézte, hogy Norbi haverom ütősen kezdte a bemutatkozást:

- Sziasztok, bedughatjuk a konnektorba az autónkat? – Ezen mondat hallatán még én is elgondolkoztam egy pillanatra, hogy jól hallottam-e.

Így álltunk ott.

Két fiatal suhanc, akik valamiért remegnek össze-vissza, és hülyeségeket beszélnek, valami autóról meg konnektorról.

A két alkalmazott szerintem először rendőrt akart hívni, de mivel láttuk rajtuk kétségbeesésüket , megmutattuk nekik, hogy tényleg elektromos autóval jöttünk, ott áll a bejáratnál. Végül megengedték hogy a hosszabbítót kivezetve rádugjuk az autót a 220-ra, és néhány órát töltsük a Suhanbongót. Hogy mennyire átfagytunk azt remekül szemlélteti, hogy 2 óra melegedés után ugyanúgy remegtünk, mint amikor még ismerkedésünk elején az elmeosztályt akarták hívni ránk a kutasok.

A cseh rendszámos lemerült tesztautó, a decemberi éjszakában

Amikor már volt annyi az akksiban, hogy elinduljunk, mondtam Norbinak hogy vezessen ő, mert nekem még mindig zsibbadtak az ujjaim a hidegtől. Ez újabb baklövés volt, mert megint azonnal eltévedtünk, és Norbi barátom hozzávetőlegesen 3 és fél perc vezetés után nekitolatott egy kerítésaljzatnak, és összetörte a Leaf hátulját, annak ellenére, hogy az autóban van tolatókamera. Ezután már megtaláltuk a hazafelé vezető utat, és csak egy rókát ütöttünk el majdnem.

Végül megérkeztünk Balatonfüredre. Nem tudom, hogy a Leaf, vagy mi voltunk jobban megtörve.

És hogy ezek után mit gondolok az elektromos autózásról? Azt, hogy tegnap vettem egy W124 dízel Mercit.

Mindenki hallotta vagy tapasztalta már, hogy autószerelők, szervizek szakkifejezéssel élve „lehúzzák” a kuncsaftot, valótlan hibákat mesélve be nekik. Amúgy is pofátlanul drágán dolgoznak sok helyen, de a lustaság még ennél is rosszabb. Ez itt egy BMW e46 hűtőrendszerének története.

Az autót amikor megvettem, a próbaút után vettük észre (bár lehet hogy a nepper tudta, csak jól szinészkedett) hogy a hűtő egy helyen repedt, és ömlik belőle a hűtőfolyadék. Semmi baj, mondta, rendel hozzá újat és minden rendben lesz. Egyébiránt az autó tényleg rendben volt, 178 ezer valós kilométerrel, gyönyörű fészliftes kasznival. Az új Nissan hűtő rendben is volt, de ezekre az autókra jellemző, hogy ha a hűtőrendszert megpiszkáljuk, szépen sorban minden tönkremegy. Így is történt, 2 hét múlva újra gejzírként mindent beterített a hűtővíz, hazafelé menet út közben kénytelen voltam betérni egy német nem BMW márkaszervizbe, ott is kellett hagynom az autót. 20 ezerért ki is cserélték egy német márkára a termosztátot.

A rejtély azonban csak most kezdődött ugyanis, a hűtővíz pontosan egy évig apránként fogyott az autóból, senki nem tudta megmondani miért. Akárhogy kerestem, semmi nyoma nem volt, mindenki azzal traktált hogy hengerfejes az autó, megeszi a vizet. Nem akartam hinni nekik, majd amikor teljesen véletlenül észrevettem, hogy a kiegyenlítő tartály oldalán csordogál lefelé a víz, (eddig nem láttam, mert innen is hamar elpárolog) nagyon megkönnyebbültem, hogy végre megvan, nem kell állandóan a víz miatt stresszelni. Előtte elvittem ugyanabba a márkaszervizbe, hogy nézzék át, mert fogy a víz és nem tudom miért, de ők csak álldogáltak felette, hogy nem értenek BMW-hez, a 3500 forintot viszont elkérték.

Szóval kiegyenlítő tartály, hopp 14 ezer, ismerős kicserélte, már nem akartam a fent említett márkaszervizbe vinni. Ezután viszont újra lehangolódtam, mert a víz ugyanúgy fogyott, annak ellenére hogy a tartályon tényleg volt egy hajszálrepedés amin kifolyt a víz, az újjal pedig ilyen nem fordulhatott elő. Ekkor lett elegem, kétségbeesetten hívogattam szerelőket, már volt vagy 6 BMW-hez értő szerelő száma a telefonomban, de végül após adott egy számot – a szomszéd kis faluban van egy bácsi, aki nem ismeri ugyan a BMW-t, de jó szerelő. Fel is hívtam, mondom hengerfej gyanús az autóm, rá tudna nézni?

Nem is látszik a képen, hogy hol a repedés, csak a rászáradt fagyálló

Pár nap múlva mentem is hozzá, elmondtam a panaszt, fogy a víz, a többi szerelő hozzá sem tud szólni. „balfaszok!” jegyezte meg, majd egyből a leglogikusabb megoldást javasolta: nyomassuk meg a rendszert levegővel. Ilyenkor a túlnyomás szabályzó szelep helyére egy nyitott szelepet csavarunk be, amire rákötjük a sűrített levegős palackot, majd a teljesen lezárt vízrendszert nyomás alá helyezzük, kb. (1.6 atmoszféra) és 10 perc után már látszott is hogy hol a hiba. A blokk mögött egy vízcső szorító bilincs volt kilazulva. Hogy a rohadás állna bele, itt ha folyik a víz egyből el is párolog a hő miatt, ezért nem láttuk soha, viszont így álló motornál szépen látszott. Néhány dolgot ki kellett venni ugyan hogy hozzáférjen a mester, de másfél óra alatt meg is volt, nem kellett hozzá venni semmit. „a lottón legyen úgy ötösöm, mint hogy ez mostmár nem fog folyni” ahogy ő mondta, és valóban, azóta nem fogyott víz.

Szóval ennyi, ha egy kicsit akar dolgozni, alkotni valamit az ember, akkor pillanatok alatt megoldja a problémát, ha viszont szarunk bele az egészbe, meg sem nézzük mi lehet a baj, nem lesz eredmény.

Készüljünk fel! A következő hónapokban bármelyik utcán ránk támadhat  egy Jaguar. Legalábbis erre lehet következtetni abból, ami mostanában történik a budapesti éjszakában.

A Jaguar színházakban, koncerteken és múzeumokban támad. Jó példa erre a Virtuózok Gálája a Papp László Sportcsarnokban, ahol több ezer ember  hallgatta együtt az ifjú titánok zenéit az elmúlt hétvégén. Az épület előtt parkolt egy éjfekete Jaguar,  és „véletlenül" Vivaldi szólt a hangszóróiból. Több apuka majdnem lekéste gyereke fellépését, mert néhány percre megállt a vadmacska előtt.

A Jaguar az Újszínház látogatóinak szívét is elragadhatja. Az autó rendszeresen látható a főbejáratnál. A Jaguar nem csak a pesti értelmiség, de a vidéki műértő közönség szívét is megdobogtathatja. Az F-pace egy-egy példánya rendszeresen látható a meglehetősen felkapott Balatonfüred kikötőiben és múzeumaiban is. Legutóbb egy Vasarely-kiállítás megnyitóján tűnt fel a presztízs-autómárka.

Az utcai marketinghez komoly sportolók, fiatal zenei tehetségek is hozzájárulnak. A gazdagabbak figyelmét azzal próbálják felhívni a márkára, hogy adtak egy autót Litkey Farkasnak, aki, ha vitorlázásról van szó, mindent visz. Ő a balatoni Kékszalag verseny tizenkétszeres győztese, négyszer nyerte a Balatonkerülő szóló versenyt. A Soling hajóosztály világbajnoka, sokszoros magyar bajnok, olimpikon. Ha az ő igényeihez illik a Jaguar, az vonzó lehet másoknak is -  gondolhatták az akció kitalálói.

A Jaguar a középosztályból is szedi áldozatait. Jó példa erre, hogy a Virtuózok című tehetségkutató műsor egyik felfedezettjének, a 12 éves Holozsai Eszternek is adtak egy 30 milliós autót. Igaz, azt nem ő vezeti, hanem édesapja. Ennek köszönhetően 15-20 városban is feltűnik a gyönyörű jármű, olyan helyeken, ahová a műértő közönség is jár.

A Jaguar egyébként a kisebb gyerekekre is vadászik, az utóbbi időben nem volt ritka, hogy Süsü vezette az autót. Az „egyfejű” szülőatyjáról elnevezett Csukás István színház produkciói körül tűnt fel az autó. Az akció szervezői szerint már gyerekkorban ki lehet alakítani a márkahűséget, nem beszélve arról, hogy anyu és apu bármikor lecserélheti autóját.  

Az utcai marketingben használt autócsodák egyébként nem csak üzleti célt szolgálnak. Gyakorta kapcsolódik be a márka jótékonysági akciókba is. A többek között Jaguar és Land Rover márkákat forgalmazó Auto Palace Kft. rendszeresen segíti a Lári-Fári Alapítványt. Emellett egy furcsa fantomot is támogatnak: Füred kapitányt, aki csak a közösségi oldalakon létezik. A turisztikai és PR szakemberek által kitalált mesehős gyakorta hoz-visz gyerekeket luxusautókkal a Balaton partjára. Olyanokat, akik még sosem jártak ott. A fantomnak van munkája bőven. Kutatások szerint kétmillió honfitársunk sosem látta a magyar tengert. Füred kapitány most télen is akcióba lép. A „világ végén” teszteli a Jaguar legújabb terepjáróját. Olyan helyekre visz élelmiszeradományokat, ahová már a Mikulás sem jár. Hátrányos helyzetű településekre szállít majd hatalmas csomagokat, amelyeket a téli hónapokban kizárt, hogy más autóval könnyebben lehet megközelíteni.

Egy korábbi kutatás szerint: az emberek mindössze 0.8 százaléka nem hallgat zenét az autójában. Akik viszont igen, azok közül 46,5 százalék a mainstream muzsikára nyomja a gázt. Őket követik  a komolyzene-rajongók (16,3 százalék), a világzenék kedvelői (14,3), a hip-hop-fanok (8,4) és a heavy metal őrültek. (4,1).  De mire érdemes manapság autózni, ha a Balaton felé ülünk a dugóban?

 Amikor az ember beül az autójába, elsőként beindítja a motort. Majd ugyanolyan természetes mozdulattal nyúl a rádió gombjához. A zenehallgatás szinte elengedhetetlen vezetés közben. Ezt bizonyítja az említett kutatás is. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy milyen stílusú zenét érdemes hallgatni a kocsiban. A biztonságos vezetés érdekében, csak olyat hallgassunk, ami nem zavar. Ha jól is akarjuk érezni magunkat, akkor nyomjunk a hangszórókból olyan zenét, amit SZERETÜNK!

De milyenek is a jó vezetős zenék? Tuti recept nincs, de az amerikai filmzenék gyakorta sikeresek autózás közben is. Főként, azok, amelyek  valamelyik road movie –jelenethez íródtak. Ezek nem véletlenül jók. A szerzők direkt vezetéshez komponálták szinte mindegyiket.

Ime az 5 legjobb filmzene, ha autóba ülsz

1. Birdy Nam Nam – Trans Boulogne Express

Aki szeret vezetni, az szereti a Szállító filmeket. A harmadik filmben szólt ez a zene, amikor V12 Audi A8 menekült az E-Class Mercik elől az európai erdőket átszelő szűk országutakon.

2. Plastic Bertrand – Ca Plane Pour Moi

Ez Johnny Walker Blue Label: A Gentleman’s Wager című 10 perces filmjében hallható, amikor Jude Law Olaszországon keresztül szeretne eljutni Monaco-ba egy Delahaye Type 135 S-el. Ajánlom megnézni a filmet.

 3. Beach Boys - I Get Around

 Three Kings (Sivatagi Cápák) című filmben tűnik fel egy filmtörténelmi jelenetben. A film az iraki háború Kelly Hőseiről szól, a zseniális jelenetben pedig természetesen egy Humvvee-t vezetnek.

4.The Heavy – Short Change Hero

Dwayne Johnson Faster (Rohanás) című filmjében tűnik fel, amiben egy 1971-es Chevrolet Chevelle SS-t vezet, nagy lövöldözések közepette.

5.Bon Jovi – Wanted Dead Or Alive

Harley Davidson és a Marlboro Man. Mickey Rourke a politikailag inkorrekt anti-hero, talán legjobb filmje, amiben egy Harley Davidson Black Death hátán ül. Ha érdekel Amerika, a motorok, vagy csak látni akarsz egy jó filmet abból a korszakból amikor még jó filmeket készítettek, most abbahagyod amit éppen csinálsz és megnézed. Pont. 

Mit csináljunk esőben a Balaton partján? Menjünk múzeumba! A part körül legalább 15 olyan kiállítás van, amit kár lenne kihagyni, ha már itt nyaralunk. Közülük talán az egyik legérdekesebb az a boglári kiállítás, amelyet a szeméttelepekről gyűjtött téglákból hoztak létre. Érdekes módon több itt a német és holland turista, mint a magyar. Ők néha még itt is vacsoráznak. Állítólag Jani bácsinál a legfinomabb a kacsasült a Balaton déli partján!

Jani bácsi 84 éves. Boglár külterületén, Bugaszegen lakik egy furcsa középkori lovagvár-tanyán. Az épület nem a XV.században épült, de valahogy így képzelhetjük el azoknak a kereszteslovagoknak is a lakhelyét, akik békeidőben kardjukat szögre akasztva, otthon gazdálkodtak. Jani bácsi csak a szőlője földjét szerette volna megtámasztani, hogy ne omoljon a gyümölcsösre a domboldal. A végén egy vár lett belőle. Csere János, vagy ahogy Balatonbogláron hívják, Jani bácsi teljesen egyedül építi a várat. Többnyire a környék szeméttelepein kutatja fel a régi, értékes téglákat. Elmondása szerint: 60 ezret már beépített a várba.  A helynek neve is van: Királyi Téglamúzeum. De ez jóval több annál. Itt nem csak különleges pecsétekkel ellátott téglákat láthatunk, amelyeken jól kivehetők a régi címerek, billogok, karcolatok, amelyek a hajdani kézművesség jeleit hordozzák. Van itt, kérem minden! A helyiségekben a Jani bácsi  faragta  fabútorok a népi hagyományokat őrzik.  A falakon lévő, magyar királyokat ábrázoló képek kereteit ő maga készítette, de a kovácsoltvas csillárokat is. Az udvarban felhúzott egy igazi kurgánt, amely mellett ott áll Koppány haranglába is. Érdekes módon több itt a német és holland turista, mint a magyar. Ők néha még itt is vacsoráznak. Állítólag Jani bácsinál a legfinomabb a kacsült a Balaton déli partján!

Ide szerelmespároknak, de kisgyermekes családoknak is érdemes eljönni! A kölykök vidáman szaladgálhatnak a furcsa elvarázsolt kastélyban, itt nem fegyelmezi őket egyetlen életunt teremőr sem! A felnőttek is rácsodálkozhatnak arra, mi mindenre képes az emberi teremtő erő. Meghajlásra késztett minket az ott látottakat létrehozó, építő, kitartó emberi akarat, amely furcsa emlékhely őseink és a kétkezi munka tiszteletére. A szerelmesek sétálhatnak is a többhektáros „emlék”parkban. Ha Jani bácsi nincs otthon, akkor is menjünk be bátran! Az ajtó mindig, mindenki előtt nyitva áll!  A furcsa elvarázsolt kastélyba belépő nincs! De indulás előtt, ha tehetjük, az autó csomagtartójába dobjunk be egy régi téglát. Adjuk majd oda a vár tulajdonosának! Igy mi is részesei lehetünk a „habókos” katedrális építésének!

A terület megközelíthető az M7-es autópálya Balatonboglári csomópontjától, a budapesti felhajtó ágnál elkanyarodva, majd a „HORGÁSZTÓ”jelzőtábla útmutatása szerint haladva az egy kilométernyi, aszfaltos úton. Az utat mi azzal a Forddal EcoSport terepjáróval teszteltük, amit a Balaton száguldó riportere is használ. Ezzel a zötyögős földutak is könnyen járhatók voltak,  de kisebb járművekkel is át tudunk majd evickélni a kátyús útszakaszokon.

Még valami: Önálló szervezésű családi rendezvényeknek, piknikeknek is helyt ad a tulajdonos, a szomszéd halastónál napijegyes horgászat is lehetséges. Tel:06-85/351-290.) Ha most nyáron ugrunk le autóval a Boglárra, feltétlenül menjünk el a környék egyik leginkább gyerekbarát strandjára. A srácok élvezni fogják a „buborékparkot”, ahol még azok is biztonságosan játszhatnak, a szárazföldi vizes játékokkal, akik nem tudnak még úszni!

Emellett erős csábítás lehet a Várdombi Kalandpark kínálata, a gyönyörű panoráma a Gömbkilátóról, az 1872-ben épült Balaton Csavargőzös Műemlékhajó. Rosszabb időben pedig menjünk fel Légli-majorba, ahol kézműveskedni is lehet. Itt a gyerekek  igazi profiktól leshetik el a mesterség rejtelmeit. Itt aludni is lehet.  Csendes és festői környezetben biztosít ideális helyet a pihenésre mindazoknak, akik szeretik az egyszerű falusi vendéglátást. A majort gyönyörű szőlőhegyek és erdők övezik, alkalmat nyújtva nagy kirándulásoknak, gombagyűjtő, vadleső sétáknak, kerékpártúráknak.  Látnivaló tehát itt is van bőven.

Már dolgozik a száguldó riporter, aki havi 1.000.000 forintért tudósít a Balatonról. Én pedig a sofőrje vagyok. Eddig 400 km-t tettem meg a Keszthely-Siófok- Balatonföldvár útvonalon.Első utunkra elkísért az MTVA Híradója és Varga-Dani Barbara, a Magyar Turizmus Ügynökség regionális igazgatója. Vele és Tar Lászlóval, a helyi turisztikai szervezet vezetőjével együtt jártuk be a várost. Az Ő helyismerete nélkül két-három napig is eltarthatott volna, hogy megnézzük a több millió csigaházból kirakott Parlamentet, a Nosztalgia múzeumot vagy a Tüskevár panoptikumot.

Már tudjuk, hol van a legjobb forró csoki Keszthelyen. Tudjuk, hol van az a pici borászat, ahol sorban állnak a Michelin-csillagos vendéglátósok is, hogy asztalaikon ott lehessenek a finom balatoni borok.

Azt is tudjuk, miért érdemes ellátogatni Bezerics Dániel éttermébe, a Plettába! De voltunk a 101 szobás Festetics kastélyban is, ahol Lady Hamilton is lakott. Voltunk a frissen felújított Amazon Szállóban, a Festetics-uradalom egykori vendégfogadójának épületében, ahol megtudhattam, milyen szerencsés vagyok, hogy a száguldó riporter sofőrjeként autóba is ülhetek. A „Főúri utazások, úti kalandok” című kiállításon kipróbálhattam, milyen a lovaskocsi-szimulátor, beülhettem egy gyönyörű, de roppant kényelmetlen százéves autóba is. (Az új Fordom összehasonlíthatatlan ezzel.)

Tegnap Balatonföldvár volt cél, itt új kilátó nyílt, de emellett detektívnek is beállt a száguldó riporter, hogy kiderítse, ki ölte meg Heltai Károlyt. Ma hajóra szállt,  elment Siófokra. Erről is írok majd bővebben. Most megyek és kipróbálom egyedül is az autót....